44.rész

10.000 OLDALMEGJELENÍTÉS! Köszönöm! :))<33 Elég rövidke lett, de a kövit próbálom hosszabbra megírni. Köszönöm a pipákat, de inkább komizzatok! A pipák is jól esnek, de a komik jobban. :)<3 Jó olvasását! :3

November 1 (csütörtök)

Mivel ma nem volt suli az ünnepnek köszönhetően, otthon lustultam. De komolyan. 11-kor keltem, aztán gépeztem.
-Tegnap mikor keltél? - kérdezte Lili. Skypeoltunk.
-Nem tudom...olyan 3-fél 4 fele. Te?
-Én is akörül - bólogatott.
-Dave? - kérdezte.
-Gondolom otthon - vontam meg a vállam.
-Összevesztetek? - vonta fel a szemöldökét.
-Csak azért, mert nem tudom, hogy mit csinál? Nem, nem vesztünk össze - mosolyogtam rá.
-Akkor jó - mosolyodott el.
-Az ki mögötted? - nézett rám. Megfordultam, és a bátyámmal találtam maga szembe. Mármint nem pont szembe, mert az ágyamon feküdt. Fogtam egy párnát, és jól pofán vágtam. :D
-Fent vagyok, fent vagyok - ugrott fel.
-Azt látom. - mértem végig.
-Szia Lili - intett vigyorogva a kamerámba.
-Na, húzzál gyorsan ki - löktem rajta egyet, majd leültem.
-Konferencia hívás a többiekkel? - nézett rám Lili.
-Mehet - vontam meg a vállam. Már egy jó félórája beszéltünk, mikor bejött anya a szobámba.
-Bogi, porszívózz ki!
-Mért? - fordultam felé.
-Mert olyan porcicák vannak, mint a ház - rázta a fejét anya.
-Nincsenek is akkorák - vontam meg a vállam.
-Igen? Akkor menny oda a sarokba, és fújj!
-Mit csináljak? - néztem rá értetlenül.
-Menny oda a sarokba - mutatott oda. Jó, odamentem. Bele is fújtam.
-Na? Ugye, hogy mekkora a por? - nézett rám.
-Nincsenek is nagy porcicák... - vonogattam a vállam.
-Csak...?
-Csak ahogy rájuk fújtam, visszafújtak - fordultam a gépem felé.
-Áthozom Ricsitől a porszívót. Remélem már kész van - mondta anya nevetve, majd kiment a szobámból.
-Ez honnan jött? - kérdezték a többiek.
-Jó mélyről - mosolyodtam el.
-Felelsz vagy mersz? - kérdezte Dan.
-Oké - mondtuk mind egyszerre.
-Dan mit bántál meg mostanában? - kérdeztem.
-Hát ezt inkább nyáron..soha többet nem hívom fel a szüleim részegen - röhögött fel.
-Belese merek gondolni, hogy mit mondhattál nekik - nevettem. A bátyám példájából kiindulva, jobban is

teszem. Egy öt percig mindenki csöndben volt, elvoltunk merülve... és akkor Dan elkezd énekelni..

-Eladom a táskám... - kezdte el..

-El ne merd adni - szóltam rá. Már a dallamától kiráz a hideg. 

-Mért? - kérdezte

-Azért, mert Ricsi is ezt énekli két napja, és rohadtul idegesít. - röhögtem el magam. 

-Eladom a táskám, eladom az órám... - már csak azért is elkezdte..

-Én adlak el, ha nem fejezed be. 

-Elvagytok - jegyezte meg Kitti. 

-El. - bólintottam. Kb olyan este hatig beszéltünk. Után a tesóimmal filmet néztünk. És mit? Hát persze, hogy horrort. Náci Zombik. 

-De érted nem az, hogy kikerülné, neeem, ő bele esik a zombival együtt a szakadékba. - csapkodtam a combom, mert eléggé logikátlan volt. 

-Jóvan' kuss! - szólt rám Ricsi. 

-Fúúúj de undorítóó...vér folyik a szájából - takarta el a szemét Flóra. 

-Veletek nem lehet filmet nézni - sóhajtott fel a bátyám. 

-Az mondja bazdmeg. - röhögött fel Ricsi. 

-Mert te mit mondanál, hogy ha egy zombi betörné a házad falát? - néztem rá. 

-Semmit, mert még nincs házam. Csak házunk. - mondta, olyan "nem fogsz ki rajtam" stílusban. 

-Sajnos - hagytam rá. 

-Na, még egy film? - mutatta fel a cd-ket. 

-Mi van? - mentem oda mellé, és együtt tanulmányoztuk a filmeket. Az Átok mellett döntöttünk. 

-Ne menny fel, te birka - takartam el a szemem Ricsi karjával. Elég érdekesen nézhettünk ki. 

-Ééés felment - csettintett egyet a bátyám. :) Mikor vége lett, mindenki ment fel aludni. Én még gépeztem egy kicsit, kb úgy 2 órahosszát még...:)