Nem mondok semmit

Ő az enyém

1.rész

Öhm...

Tudom, hülye vagyok és bunkó. Nem lesz megcsinálva a blog, akkor azt hittem, de aztán mégse. Bezárom az összeset, de nyitok egy újat, nem igérek semmit, ha lesz kedvem írok, ha nem lesz kedvem nem...mindenesetre itt a link, nézzétek meg, bár tudom, hogy nem érdemlem meg...na, sziasztok!:) Imádom az életem!...Se

U.i: Köszönöm a 20000 kattintást! :3♥

 

Sajnálom!

Na, sziasztok! 

Tudom, január 19. óta nem adtam magamról semmi életjelet. Nos, van egy rossz hírem. Ezután sem fogok. (Najóezmivolt?) Tehát. Befejezem a blogot. Hogy mért? Nincs ötletem. Nincs kedvem írni. (ebbenablogban) Sajnálom, más választást most nem tudok. Ezen a blogon, több fejezetet nem láttok. BEFEJEZEM!

Köszönöm szépen, a 30 darab feliratkozómnak!
Köszönöm Kovács Vikinek, Szadai Lorettának, Ivacs Laurának, Nagy Viktóriának, Nagy Grétának, K. Lizának, S. Lanának, Litner Lalának, Fruzsinak, Bambi Fagyinak, Nagy Andinak, S. Cherylnek, Dombai Dorottyának, Fannirrnak, Tóth Noéminek, Balogh Boglárkának, Szenecsar Kittinek, Klaudiának, Dobrosy Vandának, FDorinának, Lorettának, f*ckyou :) -nak, Deák Mercinek és Antal Rékának a feliratkozást.

Köszönöm a 1 7 2 9 2 oldalmegjelenítést!

Köszönöm mindazoknak, akik végig követték a történetemet, végig velem voltak, pipáltak, kommenteltek. Köszönöm mindenkinek!

Számok: 
- 30 db. feliratkozó
-17200+ oldalmegjelenítés
- 69 bejegyzés ( ebből 47 rész )
- 7 országból való nézettség / Magyarország, Ukrajna, Németország, Szlovákia, Egyesült Államok, Románia, Törökország. /
- 254 nézettség a "szereplők" oldalon
- 2 díj

Eddig 526459 blogom volt, amit eközben kezdtem el. Azokat bezárom, törlöm. Helyettük kezdek egy újat, amit ITT tekinthettek meg. ( Új profil, új e-mail cím, úl blog)

Amiket bezárok: 
- Az én életem az én történetem
- Egy nyár a balatonon
- Be Yourself~
- The story of a life
- Egy nem mindennapi élet
- Egy nem hétköznapi osztály 
(Ezek között van olyan, amit nekem adott barátnőm, de nem folytatom)

Amik maradnak: 
- Story of my life (nem törlöm, de több bejegyzés nem lesz)
- Live your life~   (társ szerkesztőt keresek, adatok később)
- Tiszta LOL az életem (új)

A "blogok amiket olvasok" menüpontot fogom frissíteni. 

A blog kezdődött: 2013. július 17. 

A blog befejeződött: 2014. március 2.

Szünet...

Na, figyeljetek. Mostanában nem megy nekem ez az írás. Borzasztóan sokat szoktam késni, és ez nem jó. Írni is alig írok valamit, nincs ihletem. Nagyon sajnálom, de úgy döntöttem, hogy szüneteltetem a blogot. Nem végleg, csak egy kis ideig. Az a szünet tulajdonképpen nem olyan lesz, hogy nem rakok részt. (Ezt olyan értelmesen mondtam el...) Vagyis de, de... Na, tehát. Nem akarom azt, hogy nagyon-nagyon sokat várjatok egy hülye kis részre. Lehet fogok írni, lehet ki is teszem. De így, hogy szünet van, valamivel nyugodtabb vagyok. Ha nem is sokkal. Tehát. Lehet lesz rész már jövőhéten, de az is lehet, hogy csak jövő hónapban. Nem tudom. Lehet, hogy megfog változni a blog kinézete. Lehet, hogy nem. Semmit nem tudok.

Ez egy olyan értelmes kiírás lett, hogy én...

Végem. 

Szünet!

<3

47.rész

Nagyon, nagyon sajnálom a kimaradást. Remélem vannak még, akik várták a kövi részt. Amit meg is hoztam. Utólag is, Boldog karácsonyt, és Boldog új évet minden kedves olvasómnak!

December 7 (szombat)

Reggel a telefonom csörgésére keltem. 

-Mi van? - szóltam bele. Felháborító. Szombat reggel 8 óra és engem zaklatnak. 

-Ma deszkapálya? - szólt köszönés nélkül Dave. 

-Jóvan'. Hagyjál aludni! 

-Bocsmá' - röhögött ki - Felkeltettelek? 

-Nem, már hajnal 4 óta fent vagyok. 

-Akkor jó. 5 perc és ott vagyok. Készülj el, megyünk enni. - ezzel letette. Nem viccelt, 5 perc múlva már az ágyamon feküdt és beszélt. 

-Tegnap az udvaron próbáltam hátraszaltózni. - nézte a plafont. - Egyszer hátra estem, aztán bevertem a fejem az asztalba. De harmadjára sikerült - röhögött fel. 

-Látszik a fejeden? - néztem rá. 

-Kicsit. - vonogatta a vállát. - Kész vagy már? - ült fel hirtelen. 

-Még nem. - indultam be a gardróbomba. 

-Hívnak. Hagyd csak, majd én felveszem. 

-Jajj, Dave ne. - szaladtam ki a gardróbból, de már késő volt. Felvette. 

*A telefonbeszélgetés:*

-Szia. 

-Hogy én ki vagyok? Te ki vagy? 

-Milyen Zalán? 

-Igenis van közöm hozzá, ha már egyszer a barátnőmmel akarsz diskurálni. 

-Akkor mim? Az anyám? 

-Nem adom oda. Mond el nyugodtan nekem is. 

-Akkor tedd le. Hülye köcsög. 

-Ez ki volt? - emelte fel a telefonomat. 

-Senki - hajtottam le a fejem. 

-Bogi, ugye nem? 

-Nem, nem csallak meg. De....ez hosszú. Majd elmondom. - néztem a szemébe. 

-Elmondod? Mikor akarod elmondani? Majd mikor már szakítottunk? Hát, kösz - felpattant és kiment. 

-Dave, Dave - szaladtam utána, azzal a szándékkal, hogy elmagyarázom. De ő már rég kint volt. Sőt, már rég otthon volt. De rohadt gyors. Nem igaz. Istenem. Gyorsan fel mentem facebookra, hogy írjak Dave-nek egy üzenetet. Hátha el olvassa. El is olvasta. 

Nagyon aranyos hétvégém lesz. Szombat reggel 9 órakor, szakít velem barátom. Vagyis a volt barátom. Nem igaz. 

-Hogy menne mindenki a jó édes.... - szaladtam le a lépcsőn, de Ricsi megállított. 

-Gyere. - húzott be a nappaliba, ahol ott ült Márk, Patrik és Balázs. 

-Sziasztok - erőltettem mosolyt az arcomra. - Mi van? -néztem Ricsire. 

-Márk beszélni szeretne veled - vonta meg a vállát, majd leült a fotelba. 

-Mi van? 

-A tesóm kicsit ki van borulva és azt mondja, hogy szakítottatok. Mért? - hadarta el gyorsan. 

-Semmi köze ehhez egyikőtöknek se. Ha annyira érdekel, akkor mért nem kérdezted meg az öcséd? - én itt be is fejeztem, egyrészről azért, mert semmi kedvem nem volt velük beszélni, másrészt azért, mert csöngettek. 

-Sziaaa - ugrott a nyakamba Lili. De aztán látta, hogy valami nincs rendben. 

-Mesélj! - ült le az ágyamra, majd rám tapasztotta nagy barna szemeit. 

-Akkor... - elmeséltem neki mindent. Először kicsit felháborodott, mert nem említettem neki Zalánt, de aztán lenyugodott, hogy mondtam neki, semmi olyasmiről nincs szó, hogy megcsalom Dave-et. Isten ments! 

-És akkor most mi legyen? - nézett rám. Aztán felcsillant a szeme. - Mennyünk el a plázába. 

-A plázába?! - ez nem normális. 

-Igen. Jajj, most mi a baj azzal? Egy kicsit vásárolgatunk, beülünk a mekibe, fiúkat nézünk. Semmi gond nincs ezzel. - vigyorgott folyamatosan. 

-Oké - adtam meg magam. Már nem mintha annyira győzködnie kellett volna. Kb. 50 percünkbe tellett, hogy elérjünk az Aréna Plázába. Először a H&M-be mentünk, utána a Zara-ba, New Yorker-be, Bershka-ba, C&A-ba, parfümériába, ruhaboltokba, cipőboltokba. Mikor már a végét jártuk, beültünk a mekibe. Lili egy Big Mac menüt kért, én pedig egy McChicken menüt. Azzal semmi gond nincsen, hogy én megbírtam enni. De, hogy Lili is megbírta enni a Big Mac menüt, + egy almás pitét és epres McFreeze-t is. Na, ez a nagyon durva. És milyen rohadt vékony. 

-Hogy csinálod? - néztem rá nagy szemekkel. 

-Mármint mit? 

-Hogy ennyit eszel, de mégis milyen vékony vagy?!

-Hát, ez ilyen. - vigyorodott el. Lehet.:D Már az utca végéről hallottam Macklemore-tól a Thrift Shop-ot. Először azt hittem, hogy Dave-éktől szól a zene. Tévedtem. Az én egyetlen, nagyon aranyos bátyám volt. Rögtön szóltam neki, hogy a szomszédok lehet nem díjazzák. Erre rávágta, hogy "legalább jó zenét hallgatnak." Ha akarják, ha nem. Én inkább bementem a szobámba, és ránéztem facebookra, hogy Dave írt-e. Nem írt.

♥

Unokatesóm kezdett egy blogot Egy 9.-es lány élete kukkantsatok be hozzá!:D<33

46.rész

Na, itt is a kövi:3 Köszönöm a sok oldalmegjelenítést, feliratkozót és a rendszeres kommentelőket! XX♥.♥

December 6 (péntek)

Úristen! Annyira régen írtam. Ennek az oka, hogy elfelejtettem a jelszavam. Az egész szobám, sőt, a házat is feldúrtam, csakhogy meglegyen. És az Ipad tokomban vannak a jelszavak, és a hülye sem gondolta, hogy én oda belerakom. Bár ez íg elég logikátlan, hogy abba vannak a jelszavak és pont ott nem néztem meg. Mindegy.

Fél 7-kor csörgött a telóm, jelezve, hogy fel kell kelnem. "Még 5 perc, még 5 perc" Aha. Abból az 5 percből 40 perc lett, ami azt jelentette, hogy késésben vagyok. Villámgyorsan pattantam ki az ágyból, és rohantam a gardróbomhoz. Seperc alatt kiválasztottam a ruhám, aztán gyors átszaladtam a fürdőbe, hogy emberi képet varázsoljak magamnak. Egy kis smink, majd haj és már kész is vagyok. Leszaladtam a konyhába, ahol Ricsi ült Márkékkal.
-Késésben vagy! - jegyezte meg Ricsi.
-Tényleg? Nem mondod. - néztem rá - Amúgy szólhattál volna!
-Az engem mért érint, ha te elkésel? - nézett rám összehúzott szemöldökkel.
-Na, tudod hova menny - löktem le a konyhapultról, Balázsék meg csak röhögtek.
-Amúgy ne lepődj meg, ha kicsit sokan leszünk, mikor hazaérsz. - kiabálta ki az előszobába.
-Nem szoktam - vontam meg a vállam. - Jön Dave is - és ezzel kiléptem az ajtón. Dave a kerítésnek támaszkodva nyomkodta a telefonját.
-Szia - pattantam hozzá.
-Szia. - nézett rám furán - Elaludtál? - kérdezte, miközben megfogta a kezem.
-El. -bólintottam. - Ricsi meg itthon van és nem szólt volna, hogy "keljél te hülye, mert elkésel!" - ráztam a fejem.
-Márk is ott van, nem? - kérdezte.
-De, de őt nem mondhatom úgy, hogy itthon van, mert ő nem lakik itt. Érted? - néztem rá.
-Ja - vonta meg a vállát. - Nagyjából - rázta meg a fejét.
-Jó, mindegy. Ricsiék mért nem mennek suliba?
-Nem tom. Asszem valami értekezlet lesz a tanároknak - mondta. Hát jó. A sulinál szokásos módon ott álltak a többiek és szokásos módon, hozták a formájukat. Dani az abc-t akarta elbüfögni...Jó, nincs mit hozzászólni. Ben chipset evett, Benji és Áron pedig körbeállták azzal a szándékkal, hogy kunyerálnak tőle. Zalán, Marci telefonoztak, Krisz pedig tanult föcire. Mikor odaértünk, Dave csatlakozott Benjihez és Áronhoz, én meg oda álltam Kittiékhez.
-Mi az első óra? De rohadt hideg van. - néztem Lilire.
-Tesi. Ennél már csak hidegebb lesz - mosolygott. Na, kösz. Ezt én is tudtam.:D
-De akkor nem kéne öltözni menni? - nézett ránk Kitti.
-Lehet - bólintottunk, majd szóltunk a fiúknak, hogy ideje lenne öltözni menni. Gyorsan átöltöztünk, majd kimentünk a folyosóra.
-Mit keresnek itt a Szent Kornélosok? - kérdezte Dave, mivel ott álltak az aulában.
-Mindenki elcsendesedik, főleg Dániel, Dávid, Bence és a többi eszetlen. Sőt, a 8/A mennyen testnevelés órára. - jött felénk Hajdú tanár úr.
-Na, de most mit csináltunk? - rázta a fejét Dani. - Tudja mit? Viszlát! - intett egyet, aztán beszaladt a tornafolyosóra, mi meg röhögve utána. Tesin fejen álltunk. Hát, egész jól tudom. Na, tesi után jött Krisz kettese, vagyis föci óra. Mindenfelől súgtunk neki, én a kezemmel mutogattam, Dave a füzetjére írta le, Dan pedig oda kiabálta neki a választ. Istenem!:D Ezen a kettesen múlik minden. Szerintem nem, de nem akartam Krisszel veszekedni. Föci után magyar jött, ahol szabad foglalkozás volt, mivel a tanárnak valami papír munkát kellett csinálni. Aztán egy angol, biosz, rajz. Az angol, biosz elment, a rajz viszont nem. A fiúk konkrétan totál meghülyültek. Szépen rajzolgatunk Lilivel, mikor mögülünk egy iszonyat nagy visítás.
-Mit csináltok? - fordultunk hátra.
-Top röhögéseket nézünk. - nevetett Dave.
-Ömm, nem akarok ehhez semmit szólni - rázta meg a fejét Lili, aztán rajzoltunk tovább. A fiúk jelzőig visításokat néztek, majd mikor Bogdán tanárnő közölte, hogy beszedi a a rajzokat és osztályozza, a fiúk elkezdtek nyavalyogni, hogy ők nem szeretnének karót kapni. Hát, ezt megszívták, mert megkapták.:D Suli után kimentünk a deszkapályára, és míg a fiúk deszkáztak, mi beszélgettünk. Olyanokat borultak.
-Ha most nem halt meg a barátod, akkor sose - közölte Lili. Amúgy voltak ott rajtunk kívül is páran.
-Valaki...segítsen - kiabálta Dave röhögve, mire pár lány rögtön oda pattant hozzá.
-Én speciel a barátnőmre gondoltam, de ha nem, hát nem - porolta le magát durcásan.
-Túl élted? - kiáltottam oda neki.
-Igen túl... - jött közelebb. - De még fáj itt - mutogatott a szájára.
-Vegyek rá valami gyógyszert?
-Egy gyógypuszinak jobban örülnék - vigyorodott el.
-Jajj, he - álltam fel nagy nehezen, aztán megcsókoltam. Olyan 5-ig kint voltunk. Mikor hazaértem, már csak Balázsék voltak ott. Megcsináltam a leckéket, majd gépeztem.